Hányszor, de hányszor megfogalmaztam magamnak, mi is az igazi szerelem. Amikor érzed, hogy boldog vagy, igazán boldog. Amikor jön a sokszor emlegetett lepkék a gyomorban effektus. Amikor csak Rá tudsz gondolni, és csak Ő jár a fejedbe. Meg tanulsz bízni, és meg tanulsz őszinte lenni. Mersz őszinte lenni. Kitárulkozol. Lemeztelenedsz a másik előtt, és már nincs pironkodás. Lelked rejtett zugai felfedik a homályból apró kis titkait. Félsz. Persze, hogy félsz. Hiszen ismeretlen az érzés, eddig ez elkerült. Földöntúli, ahogy vágysz a másik után, az ölelésére, a csókjaira, Rá. De rémisztő is ez a helyzet. Most már nincs önállóság, nincs én uralom. Átvette az irányítást egy sokkal erősebb hatalom. A szív. Ő diktál.

   Az ész és a szív harcában sokszor, az ész húzza a rövidebbet. Már nincs beleszólásunk a dolgokba, már nem mi irányítjuk a játékot. A játékot, ami eddig a tudatos élet volt. Egy jól felépített, erős bástyákra állított, sziklaszilárd élet. Ennek most már vége? Át kell adni az uralmat? Vagy lehet a kettőt jól együtt alkalmazni?

   Biztos bennetek is felmerült már a mindent feladni érzése. Mindent feladni egy valakiért. Mindent egy valakiért. Hogy van ez egyensúlyba, és ér-e annyit bárki is, hogy az eddigi mindent, csak miatta, egy mozdulattal kihajítsuk.

  Vagy erős nőként, megtanulható az együtt alkalmazás lehetősége is. A férfi és az életed összehangolása. Szép lassan beengedheted a világodba. Fokozatosság Hölgyeim! Ha működik ez ÉN világom és a Szerelem világa együtt, boldog lehetsz. Karrier, szerelem, szabadidő, sport mind-mind megfér egymás mellett. Képesek vagyunk ésszel jól megélni a szerelmet. Persze kell egy megfelelő partner. De ez hamarabb kiderül, mint gondolnád, hogy passzol e a világodba. Addig is, fokozatosság....