Ma, miután a reggeli esőben úgy eláztam, hogy a bugyimból lehetett csavarni a vizet, elgondolkoztam. Milyen egy fura nyár van. Mennyire megváltozott az időjárás. Már nem az a nyár van, mint gyerekkoromban. Nincs egy hét összefüggő igazi jó idő. Nincs már 42 fok. Nincs hőségriadó. Lement a nyár fele és nem volt olyan hét, hogy ne áztam volna el, vagy ne fáztam volna. Meleg teát főzök, és esténként betakarózom. Annyira érdekes. 

Emlékszem még, gyerekkoromban egészen más volt. Más volt a nyár. Hát, hogy is ne lett volna más...hiszen az önfeledt játékról, a mamáéknál eltöltött hetekről és a lazulásról szólt. Semmi teher, semmi felelősség. A sulis társaimmal alig vártuk ezt az időszakot. Az iskola végét, a játékot, a ...

Igazából, nagyon nagyon régen írtam már. Nem azért, mert nem volt kedvem, vagy nem esett volna jól. Csak nem volt időm, és főleg energiám. Pedig annyi, de annyi minden történt, hogy fel sem lehet fogni, le sem lehet írni, mert nincsenek rá szavak.

Teli vagyok ötlettel, tervekkel, amik folyamatosan érlelődtek bennem...cikáznak a gondolataim, hol ezt kellene csinálnom, hol azt és az igazat megvallva, mindenbe belevágnék. Annyi kis ötlet lapul a fejembe, hogy itt az ideje megvalósítani őket. 

Ha másoknak sikerült, nekem miért ne sikerülhetne?! Csak hinni és bízni kell benne!

Hiszem, hogy mindenki képes elérni azt, amit szeretne, ha elég kitartó hozzá. Fel kell nőni a feladathoz, ki kell várni a megfelelő pillanatot. És hogy honnan ...

Nem szeretnék több ilyet! Nem biztos, hogy még egyet képes vagyok átvészelni. És másnap mintha semmi nem történt volna...megyünk tovább, tesszük a dolgunk, mint a beprogramozott robotok. Mosolygunk, dolgozunk, ebédelünk, utazunk, tesszük amit tenni kell. Meglátjuk meddig tart a mostani. Pihenni kellene! Szükségem lenne egy kis pihenésre. 

Üzenem a mai napnak és úgy mostanában a dolgaim alakulásának. Elnézést. Bocsánat. Nem vagyok negatív, csak fáradt és/vagy kimerült és/vagy tehetetlen és/vagy időhiányos és/vagy elég legyen!

És úgy is van. Január a változások hónapja, a tenni akarásé. Mindenkiben ott a végeláthatatlan lendület.

Majd most minden más lesz. Januártól elkezdek sportolni, vagy leszokom a cigarettáról. Nem eszem húst, vagy nem iszok alkoholt. Új év, új esély, új tervek. No igen. Tervek azok mindig vannak. De megvalósítani, már cseppet sem olyan egyszerű. 

Néha utálom a januárt, néha pedig imádom, alig várom. Elég vegyes érzelmeim vannak, ezzel a hónappal kapcsolatban.  De egy dolog biztos. Hálás vagyok neki, mert neki köszönhetem a Testvéremet.

Milyen nemes feladat elkezdeni az évet. Ezt ne vitassuk el tőle. Elsőnek lenni mindig olyan nehéz, és ő bevállalta. Minden év elejét elviszi a hátán. Felnézek rád január. Nem egyszerű a ...

Hozzávalók:

3 db érett banán

2 tojás

5 evőkanál zabliszt ( vagy felesbe rizsliszt és zabliszt)

1 cs. sütőpor (vagy szódabikarbóna)

fél pohár görög joghurt

étcsoki vagy tejcsoki

Elkészítés:

A banánokat összenyomjuk villával, majd a többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk robotgéppel. A végén beletörjük a csokit. (Maradhat nagyobb darabokban is.) Tanács : Érdemes szilikonos muffinformába kisütni, mivel ez a massza a papírhoz könnyebben odaragadhat.

Muffinformákba öntjük és kb. 180 fokon  20-25 percig sütjük.

Nagyon régen írtam már. Na nem mintha, nem lett volna vagy száz dolog, esemény, amit leírhattam volna. Helyette kibeszéltem magamból. Volt hallgatóságom.

Karácsony volt, aztán szilveszter és új év. Család és barátok. A szociális életem mutatója maxon pörgött egész decemberbe. Majdnem mindenkivel találkoztam, aki valamit is számít az életben. ( kivéve E, ő nem volt itthon sajnos).

Változás változás hátán. Hogy mit tartogat 2018, nem tudom. Van amit nagyon várok, van amitől félek. De tudom, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Én alakítom az életem, és csakis én irányítom a sorsomat! 

Hát szia 2018, remélem a közös munkánk idén is eredményes lesz! Leszerződök veled 365 napra, kérlek te is úgy állj a közös ...

Mindenki él valami szerint. Felállít magában egy normát, egy szabályrendszert és megpróbál e szerint létezni.

De ki dönti el, hogy mi a helyes, és mi a jó? Hogy mi illik és mi nem.

Egy ország  működésének elengedhetetlen feltétele a szabályok és a törvények. Fontos, hogy az emberek tudják, hol vannak a határaik. Tudják, meddig mehetnek el, mi az amit szabadon megtehetnek és mi az amiért már felelni kell. Törvények. Törvények szerint élünk, amit emberek alkotnak. Emberek, akik ugyanolyanok , mint mi. Nagy felelősség és merészség szabályozni.

Egy ember életének szintén elengedhetetlen feltétele a társadalmi normák megléte, a társaink által felállított elvárások, a saját szabályaink és az értékítéletünk. ...

11 évvel ezelőtt elkezdődött az életem. Megismertem valakit, akit soha többé nem engednék el. Ha egy szóval lehetne jellemezni, hogy ki is Ő nekem, csak annyit mondanék, a MINDENSÉG. Az egész életem. Nincs rá szó, nincs rá fogalom. Egy örök szövetség a miénk, bármi történjék, mindig együtt maradunk. Földöntúli szerelemmel imádjuk egymást, és ezt oda nem adnám semmiért és senkiért sem. Persze a mi kapcsolatunk sem mindig tökéletes, vannak nehezebb időszakok, vannak boldogabb periódusok. De egy a lényeg, mi ketten együtt mindent megoldunk, mindent és még annál is többet. Senki nem tudja elképzelni azt, ami kettőnk között kialakult. Egy kötél, mely el nem szakad. Egy vár, mely össze sosem dől. Egy patak, mely örökké csobog. Egy ...

Hihetetlen, hogy rohan az idő. Tegnap még nyár, ma meg már október. Kettőt pislogok és jön a karácsony. Azt veszem csak észre, hogy vasárnap volt, és azonnal csütörtök lett. De hogy történik meg mindez? És mikor ? Hol vannak a napjaim? Hol vannak a nyugodt perceim? 

Mikor 16 éves voltam, mindig sürgetni akartam az időt. Néha füllentettem, ha megkérdezték, hány éves vagyok, mert nagyon de nagyon szerettem volna 18 éves lenni. Erre még emlékszem. Aztán eljött a születésnapom és végre 18 éves lettem. Emlékszem a nagyszüleimtől 18 szál vörös rózsát kaptam, sosem felejtem.

Azóta eltelt több, mint 8 év. Azóta nem számolom az életkorom, nem mondok többet, mint ahány éves vagyok. Azóta iszonyatos tempóban telik az életem. Azóta ...

Vajon a cél a fontos, vagy az oda vezető út? Az hajt, hogy végig menj az úton és elérd a célod vagy maga az úton levés motivál. A folytonos menetelés vagy a rohanás. Keresed mindig az új célt.... no de ha eléred? Akkor rendben vagy? Akkor helyreállt a béke benned? Vagy pont ellenkezőleg. Lehet, hogy a cél elérésével válsz igazán üressé, mert onnantól kezdve nincs mi vigyen előre. Vagy kereshetsz egy másikat. Egy újabb megoldandót. 

Egy év alatt elértem és megcsináltam azokat a dolgokat, amikre mindig is úgy tekintettem, mint a Holdra. Elérhetetlennek bizonyultak. Bevehetetlen várnak. Az elmúlt egy évem sikeresebb volt, mint eddigi életem valaha. Boldognak kellene lennem. De amúgy boldog is vagyok, de. ( A "de" előtt levő rész mind ...

Nagyon szeretem az őszt. Annyira színes, annyira csodás. Benne van a régi és az új is. Az elmúlás és az eső illat. Ha a nyár a szabadság, akkor az ősz a befelé fordulás és önismeret ideje, a szeretet és a biztonság.

És hogy nekem mit jelent az ősz: gesztenye, meleg tea, pléd, kuckózás, szerelem, eső, színes falevelek, várakozás, filmezés, főzés, évforduló, kávé, hűvös reggelek, nyugalom, megemlékezés, illatok, könyv, boldogság, puding, emlékek, séták, méz, otthon, nagy beszélgetések, gumicsizma, sütik, gondolatok, kötött pulcsi, november 1., tisztelet, sütőtök, zenehallgatás, ábrándozás, névnap, család <3