... számon. Sajnos. Nem tudok ezen változtatni, és nem is nagyon akarok.

Természetesen az idők folyamán megtanultam, mikor kell csöndbe maradni, mikor kell hallgatni. Megjátszani magam nem tudom, éppen ezért van sok konfliktusom. Ha valami bánt, hamar, hanem azonnal megmondom. Ha valami nem tetszik vállalom. Őszintének tartom magam és pont emiatt néha szorult helyzetbe kerülök, de vállalom. Mindig van véleményem. Nem tudom, hogy éppen jó vagy rossz, de vélemény. És az enyém. Hát büszkén kinyitom a szám és elmondom. Ha nem tetszik valami, azt is. 

Sok ember van, aki nem meri felvállalni a véleményét. Aki otthon a szobába hangos csak. Aki fél, hogy a másik mit gondol róla, ha ezt meg azt mondja. Mások attól félnek, nehogy megbántsanak valakit, így nem közlik a véleményüket, a nézeteiket. Mint egy bólogató kiskutya, akárki akármit mond helyesel. Ebből baj nem lehet. Jaj, dehogyisnem. El kell számolni a lelkiismereteddel is. Vagy legalább is nem árt.

Én nem ilyen vagyok. Nagy az igazságérzetem, és ez már gimnáziumba is gondot okozott, és talán végig kísér egész életemben. Kontrollálni tudom, megfékezni magam nehéz, de tanulom, és szerintem egész jól fejlődök. Próbálom ebben (is) megtalálni az arany középutat. Na de, ha ez nem lenne elég, ott a fejem. Az arcom, az ábrázatom, ami aztán önálló életet él. Tőlem függetlenül mimikázik, és minden kiül rajta. Ilyen az én arcom. Nem képes a hazugságra, nem képes a műmosolyra. Egyszerűen nem megy.

Ráadásul olyan ember vagyok, aki mindenkit meghallgat, akiben mindenki megbízhat. Számos titok őrzője, rengeteg esemény tudója. Nem kérdezem, de mondják, mesélik. Tudok mindenről, ami a körülöttem lévőkkel zajlik. Nyitott szemmel járok és rengeteg hasznos és haszontalan információt képes vagyok befogadni. Tele van a fejem, olyan tényekkel, eseményekkel, kapcsolati rendszerekkel, aminek nem kellene bennem lennie. De itt van, tudom őket. 

Sok ember bizalmasaként, néha úgy érzem minden elmondott titok, egy szívesség teherként nehezedik rám. Olyan nehéz dolgokat kell cipelnem, és nem tudom őket lerakni. Nagyon sokat gondolkozom, hogy milyen jó lenne ezen terheket egy dobozba zárni, és soha többé nem cipelni. De számítanak rám. Rosszabb napjaimon úgy érzem lelki szemetes láda vagyok, telis-tele megoldatlan kérdésekkel, és segélykérő kiállásokkal. De hogyan is tudnék én mindenkin segíteni... pedig nagyon szeretnék. És ez sokszor nagy felelősség nekem, hogy mit válaszolok egy-egy kérdésre. Barátként azt hiszem maximálisan helyt állok. Legalábbis a tőlem telhető módon.

Vállalom a véleményem az életem minden területén, legyen az munka, család, párkapcsolat, barátok. Az embernek muszáj vállalnia önmagát és ha én nem védem meg magam, engem ki véd meg? Önmagunk vállalása a legigazabb bátorság. Önmagunk véleménye a legfontosabb igazság.