Mindenki él valami szerint. Felállít magában egy normát, egy szabályrendszert és megpróbál e szerint létezni.

De ki dönti el, hogy mi a helyes, és mi a jó? Hogy mi illik és mi nem.

Egy ország  működésének elengedhetetlen feltétele a szabályok és a törvények. Fontos, hogy az emberek tudják, hol vannak a határaik. Tudják, meddig mehetnek el, mi az amit szabadon megtehetnek és mi az amiért már felelni kell. Törvények. Törvények szerint élünk, amit emberek alkotnak. Emberek, akik ugyanolyanok , mint mi. Nagy felelősség és merészség szabályozni.

Egy ember életének szintén elengedhetetlen feltétele a társadalmi normák megléte, a társaink által felállított elvárások, a saját szabályaink és az értékítéletünk. Egyszerűen szeretjük, ha megmondják nekünk mi jó és mi rossz. Mi helyes és mi az ami már bűncselekmény.

A gondolatok csak, amik szabadok. A kigondolt ám kimondatlan, gondolatok... amiket senki sem hall, amiért nincs büntetés. Ha változtatni szeretnél, azt is először megfogalmazod, kigondolod és csak utána cselekszel. Fejben dől el minden. Az agyunk az, ami mindent szabályoz, még sokszor a szívünket is. Képesek vagyunk racionálisan döntést hozni és átgondolni előre a folyamatokat. Ezt nagyon szeretem az emberi létbe. Szeretek gondolkozni. Szeretek előre járni úgy három négy lépéssel. Szeretem, hogy senki sem lát a fejembe. (De olyannyira, hogy néha én magam is ki vagyok rekesztve).

Tartsuk be a szabályokat, a törvényeket. Éljünk példásan, adjunk okot a méltó emberi életre. Legyünk sokkal hálásabbak és ne legyen magától értetődő az, hogy létezünk.Köszönöm, csak ennyit szerettem volna mára.