Segítséget várni, miközben te magad vagy a segítség. A saját életed, magadnak kell megoldani. Menekülhetsz a problémák elől, de rád talál. Nem tudsz elbújni, viszont szembe nézhetsz velük és megoldhatod. Old csak meg, tegyél végre pontot a mondat végére.

   Nem értem az emberek, miért nem képesek önmaguktól rájönni a hibákra, orvosolni azt, majd megoldást találni rá, de közbe figyelni is, hogy többé ne kövessék el ugyanazokat. Miért van mindig ok? No meg miért van mindig valaki, vagy valami, aki vagy ami hibás?

   Önmagadhoz kéne elutazni egy kicsit. Rendet kellene rakni abban a szekrényben. Van, aki kiabál, van aki csöndben forrong, van aki sír, és van aki csak úgy némán tűri a szomorúságot. Minden ember más, de miért nem született velünk az a bizonyos problémamegoldó képesség, amit mindenki olyan szépen feltüntet az önéletrajzába. Hát hol van ez a tulajdonság? Miért hiányzik mindenkiből?

   Az ember gyarló, másokat hibáztat, közben saját magában a hibát soha nem veszi észre. Sokszor kevés egy nagyító is, hiába mutatsz tükörképet, hiába látod másban a rosszat, ha te magad nem változtatsz. Miért nem kelsz úgy fel, hogy igen, ma minden más lesz. Döntsd el reggel, hogy ma nem idegesíted fel magad a villamoson, nem érdekel, ha reggel esetleg elázol. Azon se fogod magad felhúzni, ha elfogyott a munkahelyeden a kávé, valaki megette az ebédedet, lekéstél egy megbeszélést, vagy a hazafelé tartó buszt.

   Nem baj, mert lesz másik, jön másik. Apró dolgok, amiken nap, mint nap mérgelődünk. De vajon, valóban ezek a nagy problémák?