Ma, miután a reggeli esőben úgy eláztam, hogy a bugyimból lehetett csavarni a vizet, elgondolkoztam. Milyen egy fura nyár van. Mennyire megváltozott az időjárás. Már nem az a nyár van, mint gyerekkoromban. Nincs egy hét összefüggő igazi jó idő. Nincs már 42 fok. Nincs hőségriadó. Lement a nyár fele és nem volt olyan hét, hogy ne áztam volna el, vagy ne fáztam volna. Meleg teát főzök, és esténként betakarózom. Annyira érdekes. 

Emlékszem még, gyerekkoromban egészen más volt. Más volt a nyár. Hát, hogy is ne lett volna más...hiszen az önfeledt játékról, a mamáéknál eltöltött hetekről és a lazulásról szólt. Semmi teher, semmi felelősség. A sulis társaimmal alig vártuk ezt az időszakot. Az iskola végét, a játékot, a fagylaltot, a strandot, a görögdinnyét. Két és fél hónap önfeledt boldogság. Imádtam és úgy hiányzik. Nagyon!

Ma már csak azért veszem észre, hogy elkezdődött a nyár, mert mindig emlékeztetnek rá a születésnapomon, hogy megint egy évvel öregebb lettem, tehát június idusa van, ami egyenlő a nyár kezdetével. A dolgos hétköznapokba oly mindegy, hogy az ember téli kabátba vagy egy nyári szoknyába indul el otthonról. Nem ez a fontos már. 

De ez a nyár most valahogy annyira más. Nem az a szokványos. Talán figyelmeztetni akar? Talán jelezni, hogy valami nagy változás van készülőben. Talán büntet, talán tanít. Elgondolkodtat, és meglep.

Fura vagy nyár. Fura vagy időjárás. Fura vagy világ. Fura mostanában nagyon sok minden.....