Ha kapnál egy könyvet az életed történetével, elolvasnád a végét?

Mikor először megláttam ezt a képet, és elolvastam a rajta szereplő kérdést, egyből azt mondtam: "Hát persze." De, ahogy kimondtam megijedtem. Félnék a jövőmtől. Félnék attól, hogy ami a jelenlegi terv a fejemben, az közel sem egyezik a könyvemben leírtakkal.

Ha én most megkapnám életem történetét egy könyvben, annyira izgatott lennék. Fognám egy darabig a könyvet, de tudom, ha elkezdeném kinyitni, a kezeim kővé dermednének. Nem lennék annyira erős ahhoz, hogy az a sok jó és rossz amit egy életen át kapunk, kis adagokba, az mind egyszerre a nyakamba zúduljon. Nem tudnám elviselni a fájdalmat, ami tudom, hogy a könyvemben leírva szerepel.

És vajon, ha elolvasnám, tudnék változtatni bizonyos dolgokon? Vagy akkor is minden ugyanúgy történne, mint ahogy az a könyvemben meg van írva? Hiszen az már egy elkészült könyv, azt nem fogják miattam újra nyomtatni, mert én megpróbálom azt megváltoztatni, a vége mindig az lesz, ami meg van írva nekünk. A sors vagy Isten, vagy a sors és Isten már régen eldöntötte azt helyettünk. Hiába változtatnánk, hiába próbálkoznánk ami eleve el van rendelve, az úgy is fog történni.

Ezen elgondolkozva szeretném megmásítani a válaszom. "Nem, nem szeretném elolvasni az életem végének történetét!"