Most nagyon úgy érzem, elfáradtam. És nem a mai nap margójára írható. Hosszú heteken, hónapokon vagyok túl, és még nincs vége. Majdnem egy éve tart és még nem látom a végét....

... egy embernek annyi felé kell megfelelni. Nap mint nap annyi feladatot kell teljesíteni, és így is rengeteg marad másnapra. Sok ember, köztük én is, szeret halogatni.

    Szeretem a dolgokat pihentetni, majd újra elővenni, majd megint pihentetni. Ez is csak típus kérdése. Én ilyen vagyok. Így is az időmenedzsmentem az utóbbi néhány évben elég szép ívet futott be. Remekül tervezek, munkában, magánéletben egyaránt használom. 

Napi terv, heti terv, havi terv. Terv 2015-re. Terv 2016-ra. Elterveztem milyen lesz a 25. születésnapom. Vagyis milyen nem lesz. Kitaláltam milyen lesz az életem. És ha a kitalált terv, a cél nem egyezik a valósággal, az nagyon tud fájni. Ezt a pofont érzem most az arcomon.

De megint csak azt tudom mondani, hogy túl kell kerekedni a pillanatnyi elkeseredésen, a pillanatnyi kudarcokon. Kicsik ezek ahhoz, hogy az én kedvem elrontsák. Néha persze sikerül. Most is éppen egy hullámvasúton vagyok. Mondanom sem kell épp lefele haladunk rajta. Szép csendben megvárom, amíg a kanyar után végre jön a felfelé vezető szakasz. Az nagyon jó tud lenni. 

Szeretnék már végre felfelé menni...