Néha csak úgy hagyom, hogy a dolgok történjenek maguktól... Máskor viszont, én magam idézem elő a változást.

Vannak dolgok, döntések, amiknek jól jön egy kis idő. Idő, hogy átgondold, hogy megfontold, mi legyen a következő lépés. Hogy egyszerre lásd a közeli és a távoli jövőt. Az ok-okozatot, a miértekre a választ és az elképzelt céljaidat. Hogy tudd, hogy a döntéseidnek súlya van, de egyedül neked kell értük vállalni a felelősséget. Ne csupán azt nézd, hogy egy elhatározás után mi fog következni. Lásd a következő öt lépést is. Fontos, hogy a céljaid vezéreljenek, csak ez lebegjen a szemed előtt, és így haladj előre az utadon. 

Hajlamos vagyok a homokba dugni a fejem, nem beszélni a problémákról és a kivárásra játszani, hiszen valami majd lesz alapon, hagyom a dolgok csak úgy történjenek. Néha szeretem kikérni mások véleményét is, néha viszont kimondottan idegesítenek a kéretlen tanácsok. De hiszem, hogy egy- egy döntés meghozatala előtt igenis kell az átgondoltság. Kell, hogy azt a csontot többször, ha kell százszor is megrágjam. És hát szeretek várni. A legnagyobb bajom, hogy utálom a konfliktust, így ha csak tehetem elkerülöm azt.

Egy döntés meghozatala is valamiféle konfliktus. Ha nem is másokkal, sokkal inkább magaddal. Belső vívódás, belső harc. És hát valljuk be nem vagyunk se jósok se jövőbe látok, hogy tudjuk, a kimondott elhatározásunk jó vagy rossz lépés volt-e nekünk. Jó tanulópénz is lehet egy elfuserált év, egy elrontott kapcsolat, egy meg nem lépett választási lehetőség. De nagyon nehéz a hibáinkból tanulni, levonni a következtetéseket és még egyszer nem elkövetni ugyanazt. Sikerülhet és tanulható. Tudatossággal javítható. 

A másik nagyon meghatározó az életemben a 'mit gondolnak majd mások' kérdésköre. Szeretek példás magatartással élni, nem megbántva tanácsot adni, ha kell segíteni. Sokszor a döntésképtelenségem mögött ez (is) áll. Az, hogy mit gondol majd x vagy y. Nagyon nagyon rossz tulajdonság. Hamar ki kellene törölnöm az életemből, de sajnos még rengeteget kell ezen a téren fejlődnöm. Nem szabad mindig másokkal foglalkozni, másoknak megfelelni. Saját magunk elfogadásával a környezetünk is el fog minket fogadni, hiszen a magabiztosság, amit sugall majd a jellemünk, erre fogja őket is ösztönözni. Kétség nem fér hozzá, egy erős és magabiztos személyiség, ha akar mindent elér!