Rengeteg dolog, esemény zajlik mostanában körülöttem. Csak kapkodom a fejem, hogy kivel mi történik, ki kér segítséget tőlem vagy éppen ki osztja meg velem lelki vívódásait. Szakítás, megcsalás, egy szerettünk elvesztése, problémák, hibák, ok-okozat, költözés, pályázat, térd műtét, új szerelem, strand, randi. Sok szerettem sok gondja. Annyira segítenék mindenkinek. Annyira megtennék mindenkiért mindent. Tanácsot adok, meghallgatok, együttérzek, velük sírok és nevetek. Tartom mindenkivel a kapcsolatot és mindenkiben az erőt. Senkinek sem felejtek el egy apró kis részletét sem a saját történetéből. Figyelek és közben okulok. Szeretem kívülről szemlélni az embereket.

Ha az ember értelmes és okos, tud mások "kárából" tanulni. Le tudja vonni a következtetéseket és esetlegesen mások hibáját látva, nem követi el ugyanazon hibát.

Próbálok a sok negatív dolog ellenére is pozitív maradni. Optimistán állok mindenhez és mindenkihez. Erős vagyok, próbálok nagyon erős lenni. A szerep, amiben élek sokszor terhes. De muszáj bírnom. Sokan számítanak rám. Mindenkire figyelek és mindenkivel törődöm. 

És jöhet a kérdés...no de velem mi lesz? Engem ki hallgat meg, az én problémáimban ki segít? Na ez ami már nagyon kevés embert érdekel. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy kik azok, akik nemcsak kérnek adnak is nekem. 

Viszont ezen a jövőben változtatni fogok. Na jó, változtatni szeretnék. Önzőbb szeretnék lenni és most itt kérek bocsánatot mindenkitől, de nem tudok ezentúl ennyi mindenki problémájával foglalkozni. Szelektálni fogok. Ezt megfogadtam. Be is tartom. ( Amíg ezeket az önzőnek hangzó mondatokat leírtam, rosszul éreztem magam.  Így teljes a történet.)

És még egy gondolat, nem tudom más hogy van vele, vagy hogy csinálja, de számomra nagy nehézség ez az önfejlesztő, önmegvalósító élet. Vagyis maga az élet, olyan nehéz. És bonyolult. Nehéz és bonyolult. Néha jól esik a nihil. Jól esik néha nem gondolni semmire. ( Bár ez kb. tíz percig maximum, ha tarthat, de jól esik a lelkemnek.)