A kimondott szavaknak súlya van. De a kimondatlan szavak még nehezebbek. Képesek ott maradni a tudatunkba, ott motoszkálni a fejünkbe napokig, hetekig és nem hagynak nyugodni. Olyan nehéz eldönteni, mi az ami kimondható, nyilvánosságra hozható és felvállalható. Amitől senki nem sérül, vagy amitől senki sem reménykedik. 

Szavak, melyet használunk minden pillanatban, gondolatok amiket vagy magunkban tartunk vagy megosztunk másokkal. Nagyon vigyázni kell velük. Kétszer is meg kell gondolnunk kinek mit mondunk, mert ha már kimondtuk, akkor azon változtatni nem tudunk. Nem feltétlenül kell mindenkinek mindent elmondani. Meg kell találnunk az életünk során azokat az embereket, akikkel őszintén tudunk beszélgetni, akiknek bármit bármikor elmondhatunk.

Nagyon kevés az az ember, akikben feltétel nélkül megbízhatunk. De ha megtaláltuk, nagyon vigyázzunk rájuk. Mert a titkainkat néha jó megosztani másokkal. Sőt, ajánlom is mindenkinek! Ha magunkba tartjuk, ha inkább nem beszélünk róla, attól még ott lesz bennünk az érzés, a gondolat. Jobb hát megosztani. Vagy magunkba lerendezni. De akkor pontot kell tenni minden egyes mondat végére. Nem szabad, hogy kérdőjel maradjon. Ha tanács kell kérjünk. Ha magány kell, merjünk magunk lenni. Csak ne akarjunk mindig mindent magunk megoldani.