Ha lehetne most kívánni, én csupán azt kívánnám, hogy legalább egy napot végig aludhassak. Csak egy napot. De azt végig. Telefonok, emailek, smsek, beszélgetések, emberek, ennivaló, kávé, zene, film, angol, munka és álom nélkül. 24 óra alvás. Csak ennyit kérnék. Nem gondolkozni, nem válaszolni. Szeretnék pihenni. Annyira fáradt vagyok. Már megint. És még annyira sok erőre van szükségem, ha csak ezt az évet nézem. De nem is merek tovább tekinteni. 

Nem tudom, más ezt hogy csinálja, honnan nyer erőt. Én jelenleg úgy érzem a testem csak vonszolja magát. Hiába a sport, az egészséges élet, a napi 4000 mg C-vitamin, a kávé (néha lehet az a baj, túl sok a koffein), jelenleg csak úgy vagyok.

Nem panaszkodni szeretnék, de ezt is muszáj leírom. Hát de miért is ne írnám le? Ez is én vagyok és azt hiszem, attól, hogy leírom jobb lesz. Vagy nem. De mindegy. Már leírtam. Hiányzik az írás. Kevesebbet is írok mostanában. Pedig az segít. Mindig. Terápia nekem. Itt bátor vagyok, és olyat is meg tudok fogalmazni, amit másnak személyesen, vagy még akár magamnak sem. Ezért szeretem ezt a valótlan valóságot.