Ady Endre: A MINDEGY ÁTKA

Sorakoznak s elfutnak a hetek, 
Mintha kórház-szagtól futnának. 
Talán nem volt soha ilyen beteg 
Az Élet, mely szennyesen bukdos 
S nem tud eljutni tiszta kuthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog, 
De viharok sürübben jöttek 
És többen voltak zúgó bátorok. 
Most már a reménytelen Mindegy 
Túlságosan meggyőzött minket. 

A Mindegy, mi ma mindent összetör, 
A lágy ujjakat összefonja, 
Hogy nem szorul össze az ököl. 
S hogy itt még valami teremjen, 
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen. 

Igenis: kell a bátor lobbanás 
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk, 
Hogy minden vannál mindig jobb a más. 
Gyujtsuk ki jól a sziveinket: 
Csak azért se győzhet a Mindegy.