Van egy nagyon igaz mondás, ami sokszor eszembe jut:

"Az a baj, hogy azt hiszed van időd! "

Tényleg azt hiszem, hogy ráér ez még, majd később....de sosem tudhatod mikor van vége, sosem tudhatod meddig van számodra hely a létezésben. Szeretünk halogatni, nem kimondani egyértelmű dolgokat. De néha el kellene gondolkoznunk azon, hogy vajon meddig tehetjük még ezt. Olyan rövid az élet, és tényleg annyira gyorsan múlnak el a percek, napok, évek. Észre sem vesszük, hogy mennyi idő eltelt. Kettőt pislogunk és már vége. 

Ma megálltam egy pillanatra és elgondolkodtam...a szeretteim tudják mennyire hálás vagyok nekik? A párom vajon tudja, mennyire szeretem őt? A barátaim tudják, hogy mindig számíthatnak rám? Vagy, ha nem is tudják...remélem legalább mélyen, ott a szívükben érzik.

Éljünk úgy minden napot, mintha nem lenne több nap. Éljünk úgy, hogy semmi sem lehetetlen. Éljünk úgy, hogy bármi megtörténhet...minden és mindennek az ellenkezője.