Nehezen éltem meg. Fájt. Rossz érzés volt. Nem is tudtam neki úgy örülni, mint amennyire a körülöttem lévő emberek ünnepeltek engem. Az eddigi életemre gondoltam. A be nem teljesült álmokra. Az elfecsérelt időre. Az el nem ért célokra. A "mennyivel másképp csinálnék mai fejjel sok mindent" érzésre. Össze kellett magam kaparni. Lelkileg. Közelebb vagyok már a 30-hoz, mint a 20-hoz. És tudom, mint ahogy ez a 25 év elszaladt, a következő 25 is el fog gyorsan telni. Szeretném a céljaim elérni. Szeretnék mindig napot keresni, még akkor is ha szakad az eső. Szeretnék pozitívabb lenni. Szeretném elfogadni magam. Szeretnék büszke lenni magamra. Hinni, hogy nekem is sikerülhet. Tükörbe nézni, de úgy igazán. Szeretnék már letenni valamit az asztalra. Szeretném megtanulni, hogyan kell a kis sikereimnek örülni. Mindig azt nézem, hogy a pohár félig üres. Ez rossz, ezen is változtatni szeretnék. Sok a tanulandó feladat.

Lehet ez nem egy szokványos írás. De nekem sokat jelent. Segít. Remélem erőt ad másnak is.