Hogy miért? Mert, ha a zene hangos, biztosan elnyomja a gondolataimat. Elnyomja a folyamatos kételyeimet, lelki vívódásaimat és elvisz egy olyan irányba ami sokszor megnyugtat. Vagy néha felkavar. Vagy eszembe juttat egy emléket, a múltat, egy helyszínt. De az eredmény az, hogy az aktuális problémámról eltereli a figyelmem. De ehhez az kell, hogy jó hangosan szóljon a zene. Néha mindenféle zene. Néha ugyanaz egymás után ötször. De nem érdekel. Mert segít. Nagyon jó dolog a dal. És sokszor érzem azt, hogy ez is rólam szól, és ez is....

Gyógyír, jó kedvre derít vagy éppen elszomorít. Nincs olyan nap, hogy ne hallgassak zenét. A zene az mindig kell nekem. Terápiás céllal ajánlom mindenkinek, igenis szokjatok rá. 

(A kávé mellett, a ...

Örök elégedetlen és pesszimista vagyok. Türelmetlen, ha az életemről van szó. Sosem azt nézem mi éppen a jó, hanem mindig azt, mi az aktuális rossz. De csakis azért, mert azon dolgozom mindig, hogy ami rossz, gátol valamiben, hiba, negatív, azon változtassak. Sokszor vagyok mélyponton.

A kihívásokat látom rögtön és olyan nehezen tudok örülni. Számtalan kérdőjel él bennem és bizalmatlanná is váltam. A magam részéről mindent megteszek, hogy a  változás útjára lépjek ezen a téren is. De valamiért Isten így teremtett meg. Ilyen személyiséget kaptam. 

Nehezen merek boldog lenni. Mélyen belül sokat félek. Vannak visszatérő félelmeim és vannak időszakosak.

Az egyik legnagyobb félelmem a halál. Nem a sajátom, attól nem ...

Rengeteg dolog, esemény zajlik mostanában körülöttem. Csak kapkodom a fejem, hogy kivel mi történik, ki kér segítséget tőlem vagy éppen ki osztja meg velem lelki vívódásait. Szakítás, megcsalás, egy szerettünk elvesztése, problémák, hibák, ok-okozat, költözés, pályázat, térd műtét, új szerelem, strand, randi. Sok szerettem sok gondja. Annyira segítenék mindenkinek. Annyira megtennék mindenkiért mindent. Tanácsot adok, meghallgatok, együttérzek, velük sírok és nevetek. Tartom mindenkivel a kapcsolatot és mindenkiben az erőt. Senkinek sem felejtek el egy apró kis részletét sem a saját történetéből. Figyelek és közben okulok. Szeretem kívülről szemlélni az embereket.

Ha az ember értelmes és okos, tud mások "kárából" ...

Nehezen éltem meg. Fájt. Rossz érzés volt. Nem is tudtam neki úgy örülni, mint amennyire a körülöttem lévő emberek ünnepeltek engem. Az eddigi életemre gondoltam. A be nem teljesült álmokra. Az elfecsérelt időre. Az el nem ért célokra. A "mennyivel másképp csinálnék mai fejjel sok mindent" érzésre. Össze kellett magam kaparni. Lelkileg. Közelebb vagyok már a 30-hoz, mint a 20-hoz. És tudom, mint ahogy ez a 25 év elszaladt, a következő 25 is el fog gyorsan telni. Szeretném a céljaim elérni. Szeretnék mindig napot keresni, még akkor is ha szakad az eső. Szeretnék pozitívabb lenni. Szeretném elfogadni magam. Szeretnék büszke lenni magamra. Hinni, hogy nekem is sikerülhet. Tükörbe nézni, de úgy igazán. Szeretnék már letenni valamit ...

Néha csak úgy hagyom, hogy a dolgok történjenek maguktól... Máskor viszont, én magam idézem elő a változást.

Vannak dolgok, döntések, amiknek jól jön egy kis idő. Idő, hogy átgondold, hogy megfontold, mi legyen a következő lépés. Hogy egyszerre lásd a közeli és a távoli jövőt. Az ok-okozatot, a miértekre a választ és az elképzelt céljaidat. Hogy tudd, hogy a döntéseidnek súlya van, de egyedül neked kell értük vállalni a felelősséget. Ne csupán azt nézd, hogy egy elhatározás után mi fog következni. Lásd a következő öt lépést is. Fontos, hogy a céljaid vezéreljenek, csak ez lebegjen a szemed előtt, és így haladj előre az utadon. 

Hajlamos vagyok a homokba dugni a fejem, nem beszélni a problémákról és a kivárásra ...

Érezted már úgy, hogy annyira de annyira fáradt vagy....és nem azért, mert nem aludtál az előző éjszaka, nem is azért, mert nehéz volt az adott nap. Hanem, mert testileg és lelkileg és elfáradtál. Mert már telítődtél mindennel és mindenkivel. Csak egy kis nyugalomra vágynál, de nem teheted, mert ott van a munkád, a barátaid, az életed, a hétköznapok. És menni kell, menni és menni. Az idő persze csak rohan és külső szemlélőként figyeled, ahogyan elfut melletted az élet. A saját életed.

   Az én Édesanyám, olyan mint egy tündér. Sosem kérdez, sosem kér. Úgy szeret és úgy fogad el, ahogy vagyok. Mindig mellettem áll, olyan még nem volt, hogy ott hagyott. Tele van a szíve jósággal és szeretettel. Hozzá bátran fordulhatok könnyes szemeimmel.

  Köszönöm Anyukám, hogy a világra hoztál, hogy szeretetben élhettem, mindig óvtál. Te vagy a mindenség számomra, láthatatlan kötél ez, mely örökké összeköt minket. Köszönöm, hogy a barátnőm vagy és lelki társam. Az összes titkom tudója, az összes problémám hordozója. Köszönöm, hogy mindig van egy mosoly a számomra. Velem örülsz és velem sírsz ha kell. Bármikor hívhatlak, bármikor szólhatok, te mindig ott vagy nekem, akármerre járok. Egyszóval, drága ...

... számon. Sajnos. Nem tudok ezen változtatni, és nem is nagyon akarok.

Természetesen az idők folyamán megtanultam, mikor kell csöndbe maradni, mikor kell hallgatni. Megjátszani magam nem tudom, éppen ezért van sok konfliktusom. Ha valami bánt, hamar, hanem azonnal megmondom. Ha valami nem tetszik vállalom. Őszintének tartom magam és pont emiatt néha szorult helyzetbe kerülök, de vállalom. Mindig van véleményem. Nem tudom, hogy éppen jó vagy rossz, de vélemény. És az enyém. Hát büszkén kinyitom a szám és elmondom. Ha nem tetszik valami, azt is. 

Sok ember van, aki nem meri felvállalni a véleményét. Aki otthon a szobába hangos csak. Aki fél, hogy a másik mit gondol róla, ha ezt meg azt mondja. Mások attól félnek, nehogy megbántsanak ...

Hozzávalók:

Az alaphoz:

- 12 dkg margarin

- 25 dkg detki stop háztartási keksz ( cukormentes)

- pici méz

A krémhez:

- 15 dkg xilit/eritrit ledarálva (porcukor állagúra)

- 2,5 dl cukormentes habtejszín 

- 50 dkg zsírszegény túró

- 20 g zselatinfix

- 3 citrom ( vagy lime) leve

- 3 citrom ( vagy lime)  reszelt héja

Elkészítés:

A kekszet ledaráljuk, majd a megolvasztott margarint hozzá adjuk, plusz egy pici mézet, és ezt összekeverjük. Kerek kapcsos oldalú sütőforma aljába egyenletesen eloszlatjuk a kekszmasszát. Majd hűtőbe tesszük kb. fél órára. Addig elkészítjük a krémet. A túrót összekeverjük a xilit felével, és a citromhéjjal. A citromokat kifacsarjuk, és az így nyert citromlébe beletesszük a ...

Most nagyon úgy érzem, elfáradtam. És nem a mai nap margójára írható. Hosszú heteken, hónapokon vagyok túl, és még nincs vége. Majdnem egy éve tart és még nem látom a végét....

... egy embernek annyi felé kell megfelelni. Nap mint nap annyi feladatot kell teljesíteni, és így is rengeteg marad másnapra. Sok ember, köztük én is, szeret halogatni.

    Szeretem a dolgokat pihentetni, majd újra elővenni, majd megint pihentetni. Ez is csak típus kérdése. Én ilyen vagyok. Így is az időmenedzsmentem az utóbbi néhány évben elég szép ívet futott be. Remekül tervezek, munkában, magánéletben egyaránt használom. 

Napi terv, heti terv, havi terv. Terv 2015-re. Terv 2016-ra. Elterveztem milyen lesz a 25. születésnapom. Vagyis milyen nem ...

Hozzávalók :

- 7,5 dkg rizsliszt

- 7,5 dkg grahamliszt

- 10 dkg xilit/eritrit

- 2 tojás

- 10 dkg margarin 

- 1 csomag sütőpor 

- 2 evőkanál diabetikus lekvár

- pici mandulatej (lehet sima 1,5 %-os tej is)

- friss gyümölcsök (eper/ áfonya/ cseresznye/ barack) vagy aszalt gyümölcsöt is rakhatunk bele, aki eheti :)

Elkészítés :

A xilitet, a tojást és a margarint összekeverem. Utána hozzáadom a lekvárt. Ha ez megvan, hozzáadom a sütőport és a lisztet. Egyenletes masszává keverem. Hozzáöntök egy pici mandulatejet, hogy ne legyen annyira kemény a tésztám. A legvégén beledobom az előzőleg megmosott és felkockázott gyümölcsöket.

Kb. 20-25 percig sütöm 160 fokon.

  Mindig olyan türelmetlen vagyok. Azt szeretném, hogyha minden, amit eltervezek azonnal sikerülne. Hogy a dolgok önmaguktól úgy alakulnának, ahogy én azt kigondoltam. De sajnos hamar rá kellett jönnöm arra, csakis én irányíthatom az életemet. Minden döntés rajtam múlik, minden lépést nekem kell egyedül megtennem. Persze vannak bajtársak, szerelmek, barátok, család, de mégis olyan egyedül vagyok ezen az úton. Annyira nehéz elérni az álmod, megtalálni a célod.

Mi az én célom? Miben vagyok én jó? Mihez van tehetségem? És mit is akarok én valójában? 

  Fontos az ÉN szó! Én mit szeretnék. Nem más. Nem a családom, a párom, a tanárom. Én. Mit is akarok én. Na és ha meg is van a célom, hogyan tudom megvalósítani mindazt, amit ...