Biztosan érezted már úgy, hogy annyira de annyira magányos vagy. Hiába van melletted egy társ, a család, a barátok. Mégis magányosnak érzed magad. Úgy érzed senkinek sem vagy fontos, és senki sem figyel rád. Te hiába mondanád a lelkedben lévő érzéseket, gondolatokat, süket fülekre talál. Úgy érzed kár kinyitnod a szád, kár mondatokat formálnod, hiszen az ég világon senki sem hallgatja meg. Akiről azt hiszed melletted van (megért és meghallgat) mégsincs ott amikor kellene. Amikor a poklok poklát éled át, de a segélykiálltásokat senki sem veszi észre.

A mai világban, a mai rohanó életünkben mindenki a saját sorsával van elfoglalva. A ma embere igazán önző mondom éli az életét. Nem törődik senkivel és semmivel, csak magával. ...

Ha kapnál egy könyvet az életed történetével, elolvasnád a végét?

Mikor először megláttam ezt a képet, és elolvastam a rajta szereplő kérdést, egyből azt mondtam: "Hát persze." De, ahogy kimondtam megijedtem. Félnék a jövőmtől. Félnék attól, hogy ami a jelenlegi terv a fejemben, az közel sem egyezik a könyvemben leírtakkal.

Ha én most megkapnám életem történetét egy könyvben, annyira izgatott lennék. Fognám egy darabig a könyvet, de tudom, ha elkezdeném kinyitni, a kezeim kővé dermednének. Nem lennék annyira erős ahhoz, hogy az a sok jó és rossz amit egy életen át kapunk, kis adagokba, az mind egyszerre a nyakamba zúduljon. Nem tudnám elviselni a fájdalmat, ami tudom, hogy a könyvemben leírva szerepel.

És vajon, ha ...

... és ha igen, akkor is meddig?

   Sokszor gondolkoztam már azon, létezik e férfi és nő között barátság. Egyszerű barátság, mely kapcsolatban senki sem szeretne többet, ahol mindenki tényleges barátjaként tekint a másikra. 

   A probléma ott kezdődik, mikor valamelyik fél elkezd a másik iránt sokkal többet érezni, mint kölcsönös haverság. Mikor a beszélgetések kezdenek átfordulni vallomásokká, mikor egy-egy dicséret mögött sokkal több kimondatlan érzés lapul. Mikor az ölelés az egyik félnek egy baráti érintés, míg a másiknak maga a mennyország. Na és persze jön a kérdés megmondjam e neki? Hogyan reagálna, mit tenne a barátom, ha tudná én már egy ideje többet érzek iránta. Bele se gondolva, mennyien ...

  Mindenki elvár tőlünk bizonyos dolgokat, vagy éppen mi várjuk el azt saját magunktól. Szabályokat állítanak fel, amiknek meg kell felelnünk. Pontrendszert, amit jó lenne, ha maximálisra teljesítenénk. De vajon szükségünk van-e ezekre a fajta mércékre. Kell-e nekünk, nekem az, hogy valaki megmondja mi a helyes. Hogy úgy viselkedjek, ahogy azt a környezetem, az iskola, a társadalom, a politika, a munkahely elvárja.

  Hamar kialakul a versenyszellem, a győzni akarás tudata, ami a mindennapi életet nagyban befolyásolja. Nekem miért kell megfelelnem, a többi embernek? Azon kívül, hogy a ma embere egy ideális világot kerget, egy illúziót, vajon tudja, hogy mi az élet értelme?  Tud örülni, érezni, szeretni, igazán, szívből mosolyogni? ...

Az első recept, amit megosztok veletek nem lehet más, mint a kedvenc muffinom receptje!

Hozzávalók:

- 10 dkg rizsliszt

- 5 dkg graham liszt

- 2 tojás

- 10 dkg margarin

- 10-15 dkg xilit/eritrit

- 3 evőkanál diabetikus baracklekvár

- 1 csomag sütőpor

- 5 dkg keserű kakaópor

- 5 dkg tört étcsokoládé

Elkészítés:

A margarint, a xilitet, a tojást összekeverem. Utána hozzáadom a lekvárt. Ha ez megvan, mehet bele a liszt és a sütőpor. (Egy jó tanács! Én külön edényben szoktam kimérni a liszteket és ebbe beleöntöm a sütőport. Egy kanállal összekeverem, így biztos, hogy a sütőpor egyenletesen oszlik szét a lisztben.) A végén jöhet bele a keserű kakaópor. Ezt is belekeverem a masszába. Az előzetesen ...

   Hányszor, de hányszor megfogalmaztam magamnak, mi is az igazi szerelem. Amikor érzed, hogy boldog vagy, igazán boldog. Amikor jön a sokszor emlegetett lepkék a gyomorban effektus. Amikor csak Rá tudsz gondolni, és csak Ő jár a fejedbe. Meg tanulsz bízni, és meg tanulsz őszinte lenni. Mersz őszinte lenni. Kitárulkozol. Lemeztelenedsz a másik előtt, és már nincs pironkodás. Lelked rejtett zugai felfedik a homályból apró kis titkait. Félsz. Persze, hogy félsz. Hiszen ismeretlen az érzés, eddig ez elkerült. Földöntúli, ahogy vágysz a másik után, az ölelésére, a csókjaira, Rá. De rémisztő is ez a helyzet. Most már nincs önállóság, nincs én uralom. Átvette az irányítást egy sokkal erősebb hatalom. A szív. Ő diktál.

   Az ész ...

   Segítséget várni, miközben te magad vagy a segítség. A saját életed, magadnak kell megoldani. Menekülhetsz a problémák elől, de rád talál. Nem tudsz elbújni, viszont szembe nézhetsz velük és megoldhatod. Old csak meg, tegyél végre pontot a mondat végére.

   Nem értem az emberek, miért nem képesek önmaguktól rájönni a hibákra, orvosolni azt, majd megoldást találni rá, de közbe figyelni is, hogy többé ne kövessék el ugyanazokat. Miért van mindig ok? No meg miért van mindig valaki, vagy valami, aki vagy ami hibás?

   Önmagadhoz kéne elutazni egy kicsit. Rendet kellene rakni abban a szekrényben. Van, aki kiabál, van aki csöndben forrong, van aki sír, és van aki csak úgy némán tűri a szomorúságot. Minden ember más, de ...

   Nem tudhatod, hogy mi a jó, és mi a rossz. Egyelőre még nem, vagy talán mindig csak utólag. Eldönteni azt, hogy mi kell nekem, mi a jó nekem. Változtassak? Vagy csak én változzak? Soha nem késő valami végéről a kérdőjelet felkiáltójelre változtatni. Amint a szándék megvan, az ötlet megszületett, már csak egy toll kell, amivel azt a fránya írásjelet átsatírozod. Jó vastagon, hogy kétség ne férjen hozzá, ez a mondat bizony megváltozott.

A változás jó, mindig jó. Jónak kell lennie, hiszen ez viszi előre az embert, ez hajtja a világot, ez mozgat mindent. Muszáj alkalmazkodni! Kell, hogy új impulzusok érjenek. Lehet az egy új ruha, egy új frizura, vadonatúj körömlakk, egy esős nap a nyári meleg után. Lehet egy új munkahely, ...

A komfort zónánkat elhagyni, abból kilépni, talán a legnehezebb. Sokszor évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki megtegye az első lépést. De sosem késő! Nincs korhoz, időhöz, helyhez kötve! Csak bátorság kell hozzá és egy cél, ami visz előre. Merjünk változtatni, merjünk álmodozni. Hiszen az igazán nagy csodák, a határainkat átlépve történnek.